"Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha!"

2011. február 24., csütörtök

Szerek és tanítók...

Mostanában több kérdés érkezett felém bizonyos tudatmódosító szerek használatával kapcsolatban. Érzékeny és fontos téma ez, még visszatérek rá itt többször... 

Én soha, semmilyen tudatmódosító szerrel nem éltem a szellemi úton. Ezt veszélyesnek és kerülendőnek tartom. Tanítóimtól is kivétel nélkül ezt a tanítást kaptam és ezt adom tovább. Minden képesség megvan bennünk arra, hogy emberi adottságainkkal érjük el a kapcsolattartást a láthatón túli világgal.

Tanítóim:

Jonathan Horwitz antropológus (Dánia - sámán hagyomány és gyakorlatok)

Koppány nembéli Karaul Tokmak Horváth fia János György (Somogyország - Karaul hagyomány)

Máté Imre (Németország és Rábaköz - a rábaközi tudók hagyatéka)

Kovács Imre Barna (őseink szellemi tanításai és gyakorlatai)

Paksi Zoltán (Asztrozófia, csillagbölcselet)

Balázs József (Erdély - táltos szellemiség)

Tom Brown (USA - túlélő technikák)

Tom Cross (USA - Izzasztó Kunyhó Szer,  Látomáskeresés  és Naptánc)

Dewey Braveheart (USA - Naptánc) - (lakota indián, nevének jelentése: Bátor Szív)

Zakarias Bearshield (USA - Naptánc) - (lakota indián, nevének jelentése: Medve Pajzs)

Wilfried Gürtler (Németország - zene-, tánc- és mozgásterápia)

 

Áldás

Sólyom



2011. február 16., szerda

Tengri Babba Közösség

Áldás

Elmúlt évi egyház alakításunk, mely rajtunk kívül álló okok miatt nem sikerült, nem szegte kedvünket. Erős, mélyről jövő az elhatározásunk abban, hogy hagyományaink legősibb értékeit ily módon is ápoló közösséget hozzunk létre. Ezért hívunk minden érdeklődőt, támogatót, útkeresőt, jöjjön közénk, hogy közös akarattal és minden előírt szabálynak megfelelően megalakíthassuk közösségünket. A mai szabályozás szerint ehhez legalább 100 ember jelenléte és szándéka szükséges. Bízunk benne, hogy ennél jóval többen leszünk.
Ehhez tarjuk egész délutánt felölelő összejövetelünket a jeles napon. A program, majd a közösség szellemi összetartó erejét megalapozó elvek alant olvashatók.
Gyere közénk, látni, hallani, kérdezni, útra lépni…

MEGHÍVÓ


Szeretettel hívunk a

Tengri Babba Közösség
(jogi formája: egyház)
hivatalos alakuló közgyűlésére
és zenés, kulturális napjára

Helyszín:
Sziddhárta Központ, Budapest, Andrássy út 98.
Juhar terem

Időpont:
2011. március 15-e, 14–19 óra.

Előadást tart:
Kovács Imre Barna és Sólyomfi-Nagy Zoltán

Fellépő előadók:
Sinkovits-Vitai András - színművész
Barát „Betyár” István - zenész
Alex Horsch - zenész
Nimród együttes
(Keresztes Nagy Árpád, Sólyomfi-Nagy Zoltán)


Belépő díj nincs, adományt (1000 Ft) a költségekre köszönettel fogadunk.




TENGRI BABBA



Közösségünk neve Tengri Babba, ami kifejezi hitünk szent kettős fonatát:
Babba, más néven Boldogasszony, vagy régiesen írva Bogaasszony, az istenanya, aki az egész világ szülője. Minden, ami létezik, anyagi és szellemi, az ő megtermékenyülésének eredménye. Bár lényege láthatatlan és felfoghatatlan, mert mindent magába foglaló, Babbát első sorban a Boldogasszony hét alakjában tiszteljük és ünnepeljük, mint Tűzszentelő Boldogasszonyt, Gyümölcsoltó Boldogasszonyt, Sarlós Boldogasszonyt, Nagyboldogasszonyt, Kisboldogasszonyt, Hálaadó Boldogasszonyt és Földtiltó Boldogasszonyt. Babba ötven erejének és alakjának, valamint ezer nevének és tulajdonságának a megismerésével válik életünk teljessé és gyümölcsözővé.

Nemcsak ünnepeink, hanem életvitelünk, viselkedésünk és értékeink is Babbához kötődnek. 

Legfőbb értékünk a szív tudása, ami képes megismerni Babba négy megnyilvánulását: a teremtőt, a fenntartót, az átváltoztatót és a káprázat keltőt.

Alapérzésünk a hála, tisztelet és ebből következik számunkra Babba minden teremtményének a szeretete és szolgálata. Ebbe nemcsak az emberek tartoznak bele, hanem az állatok, a növények, a minket körülvevő természet is. A fogadalom az, ami megerősít bennünket abban, hogy a hála, tisztelet, szeretet és szolgálat életét éljük. Egymás megbecsülése, segítése és a tiszta életvitel pedig az, ami mindezt lehetővé teszi. Mindennek következménye a megvilágosodás és boldogság együttes áldása, ami Babba legnagyobb ajándéka számunkra.

Tengri az Ég neve, a tenger végtelenségéé, ami mint jelkép, a tudat eredeti, tiszta természetét mutatja számunkra. Tengri tisztelete a tudat megtisztítása. Erre közösségünknek számos gyakorlata és szertartása szolgál. Hisszük azt, hogy Babba, vagyis a Boldogasszony tisztelete csak tiszta tudattal lehetséges, aminek elérése életünk legfőbb célja.
Számunkra Tengri a tiszta tudat, és az ahhoz vezető út.

A magyar mesékben és  jelképeinkben maradt ránk mindaz, amit régi tanítóink tanítottak. A meséket régen a legnagyobb tanítók írták és tanításaikat összegezték bennük jelképes nyelvezettel. Ugyanezek a tanítók alkották meg a bennük levő isteni lény értelmével azokat a jelképeket, szertartásokat, dalokat és mantrákat, amivel a végső igazsághoz lehet eljutni. Tanítóink jelképei ma is érthetők és használhatók saját szellemi fejlődésünkhöz. Megismerésükkel megnyílik a minden dolgok lényegét alkotó igazság felismeréséhez vezető út. 

Az út első szakasza a  tanításhoz, a társakhoz és a tanítóhoz való hűséges odaadás, valamint a bennünk lakó isteni lény tisztelete. Ez a szakasz  hétköznapi életünk letisztulása és egyszerűsödése, alkalmassá tétele arra, hogy a szellemi fejlődést elkezdjük. 

A második szakaszban az elme lenyugtatása történik. Az elme olyan, mint a szél, állandóan mozog, és csak akkor veszünk róla tudomást, ha valamibe ütközik. A lenyugtatott elme önmagán nyugszik, teljes és tudatában van saját létezésének. Ha elménk csapongása, szenvedést okozó érzései és gondolatai lenyugszanak, akkor egy erős beteljesedés és boldogság érzés keletkezik, ami a nyugodt elme sajátja. A mesékben erre az állapotra sok találó nevet adtak. Az egyik név a "Selyemrét" ami a lenyugodott tudatállapotnak azt a tulajdonságát fejezi ki, hogy a világ kellemesnek, símogatónak tűnik, mint a selyem érintése.  A lenyugodott elmét eleinte csak nagyon rövid időre tudjuk elérni. Majd megtanuljuk egyre hosszabb s hosszabb időre és életünknek egyre több tevékenysége alatt megtartani a lenyugodott elme állapotát. Ennek két következménye is lesz: az egyik értelmi és érzelmi képességeink ugrásszerű növekedése, amit bármilyen feladat elvégzéséhez, vagy bármilyen alkotáshoz felhasználhatunk. A másik az, hogy a lenyugodott elme az a tudatállapot, amivel a szellemi fejlődés további szakasza lehetővé válik.

A harmadik szakaszban megjelennek azok a mágikus erők és képességek, amikről a mesék beszélnek. Új "látvány" is keletkezik a "réz", "ezüst"és "arany" ország megtalálásával és bejárásával. Ezek a világnak olyan belső titkait mutatják meg, amik a hétköznapi elmétől el vannak zárva. A végső igazságok, a tudat megtisztulása és az eredeti isteni tudat jelenik meg ebben a szakaszban. Különleges képességek, megvilágosodás és boldogság azok jutalma, akik a szellemi úton eddig eljutnak. De a meséinkben levő tanítás szerint ez nem az út vége, hanem pontosan a közepe, a fordulópontja. A szellemi fejlődés folytatódik és hatása most már különféle módokon kiterjed az egész világra, embertársainkra és minden élőlényre. 



A szellemi utat a mesék leírták, értelmét jelképeink tartalmazzák, dalaink, szertartásaink és szellemi gyakorlataink járhatóvá teszik. Közösségünk, tanítónk segít ebben, de leginkább a bennünk levő isteni lény, aki a szellemi út folyamán felébred bennünk, életre kel.

Minden embernek joga van a boldogsághoz és az élet végső igazságának a felismeréséhez. A tudatlanság szenvedést és csalódásokat szül, az élet kielégületlen, beteljesületlen marad. Régi nagy tanítóink olyan tanításokat hagytak ránk a mesékben és jelképekben, amiknek segítségével meg tudjuk szüntetni a szenvedést és tudatlanságot. Csak rajtunk múlik, élünk-e vele. 

Egyénileg sok elhatározást hozhat valaki, de magányosan nagyon nehéz mindent elérni. Segítő társak és közösség kell ahhoz, hogy a "lángot" ébren tartsuk. Az úton vezetőre is szükség van, aki már jól ismeri az utat.  És szükség van arra, hogy mindenki, aki a szellemi ösvényen jár, tanítványok és tanítók egyaránt,  a mindenkiben lakó isteni lényt lássák és tiszteljék egymásban. Így a szellemi fejlődés útjából fokozatosan elhárulnak az akadályok. Lényegében erre szolgál a közösség kialakítása, amiben a láng maga a tanítás. E körül gyülekezünk, ettől kapjuk a melegséget, szeretetet és megvilágosodást.




Áldás



2011. február 2., szerda

- Ady Endre -

Az ős Kaján

Bibor-palástban jött keletről
A rímek ősi hajnalán.
Jött boros kedvvel, paripásan,
Zeneszerszámmal, dalosan
És mellém ült le ős Kaján.

Duhaj legény, fülembe nótáz,
Iszunk, iszunk s én hallgatom.
Piros hajnalok hosszú sorban
Suhannak el és részegen
Kopognak be az ablakon.

Szent Kelet vesztett boldogsága,
Ez a gyalázatos jelen
És a kicifrált köd-jövendő
Táncol egy boros asztalon
S ős Kaján birkózik velem.

Én rossz zsakettben bóbiskálok,
Az ős Kaján vállán bibor.
Feszület, két gyertya, komorság.
Nagy torna ez, bús, végtelen
S az asztalon ömlik a bor.

Ó-Babilon ideje óta
Az ős Kaján harcol velem.
Ott járhatott egy céda ősöm
S nekem azóta cimborám,
Apám, császárom, istenem.

Korhely Apolló, gúnyos arcú,
Palástja csusszan, lova vár,
De áll a bál és zúg a torna.
Bujdosik, egyre bujdosik
Véres asztalon a pohár.

„Nagyságos úr, kegyes pajtásom,
Bocsáss már, nehéz a fejem.
Sok volt, sok volt immár a jóból,
Sok volt a bűn, az éj, a vágy,
Apám, sok volt a szerelem.”

Nyögve kinálom törött lantom,
Törött szivem, de ő kacag.
Robogva jár, kel, fut az Élet
Énekes, véres és boros,
Szent korcsma-ablakunk alatt.

„Uram, kelj mással viadalra,
Nekem az öröm nem öröm,
Fejfájás a mámor s a hírnév.
Cudar álmokban elkopott
A büszke oroszlán-köröm.”

„Uram, az én rögöm magyar rög,
Meddő, kisajtolt. Mit akar
A te nagy mámor-biztatásod?
Mit ér bor- és vér-áldomás?
Mit ér az ember, ha magyar?”

„Uram, én szegény, kósza szolga,
Elhasznált, nagy bolond vagyok.
Miért igyak most már rogyásig?
Pénzem nincs, hitem elinalt,
Erőm elfogyott, meghalok.”

„Uram, van egy anyám: szent asszony.
Van egy Lédám: áldott legyen.
Van egy pár álom-villanásom,
Egy-két hivem. S lelkem alatt
Egy nagy mocsár: a förtelem.”

„Volna talán egy-két nótám is,
Egy-két buja, új, nagy dalom,
De, íme, el akarok esni
Asztal alatt, mámor alatt
Ezen az ős viadalon.”

„Uram, bocsásd el bús szolgádat,
Nincs semmi már, csak: a Bizony,
Az ős Bizony, a biztos romlás.
Ne igézz, ne bánts, ne itass.
Uram, én többet nem iszom.”

„Van csömöröm, nagy irtózásom
S egy beteg, fonnyadt derekam.
Utolszor meghajlok előtted,
Földhöz vágom a poharam.
Uram, én megadom magam.”

S már látom, mint kap paripára,
Vállamra üt, nagyot nevet
S viszik tovább a táltosával
Pogány dalok, víg hajnalok,
Boszorkányos, forró szelek.

Száll Keletről tovább Nyugatra,
Új, pogány tornákra szalad
S én feszülettel, tört pohárral,
Hült testtel, dermedt-vidoran
Elnyúlok az asztal alatt.